Petőfi Pixelben

[Verse 1]
Ma egy versből képet festek,
szélből húzok új keretet.
Régi sorok, friss szemekkel,
mintha élne mindegyik jel.

A szavaknak arca lesz,
porból is szín, mozdulat.
Amit tegnap papír őrzött,
ma a fényben visszahűt.

[Pre-Chorus]
Nézd, ahogy kibomlik,
egy vonalból csoda születik.
Régi hang, új alakban,
megmozdul a csend alatt.

[Chorus]
Versből kép lesz, versből kép
szívem előtt felragyog még
Versből kép lesz, versből kép
és a múltam visszanéz

Szó a szóra, fény a fényre
új ruhában áll elém
Versből kép lesz, versből kép
és én benne élek szét

[Verse 2]
Petőfi hangja nem halvány,
csak más mezőn fut tovább.
Portréból lesz színes álom,
sorokból egy nyitott táj.

Kihajlik a régi ág,
rajta ül a mai nap.
Minden képben ott marad
egy magyar, tiszta pillanat.

[Pre-Chorus]
Nézd, ahogy kibomlik,
egy vonalból csoda születik.
Régi hang, új alakban,
megmozdul a csend alatt.

[Chorus]
Versből kép lesz, versből kép
szívem előtt felragyog még
Versből kép lesz, versből kép
és a múltam visszanéz

Szó a szóra, fény a fényre
új ruhában áll elém
Versből kép lesz, versből kép
és én benne élek szét

[Bridge]
Ha elfogy a régi papír,
akkor is marad a nyom.
Amit bennem hagyott a szó,
az ma szín és mozdulat.

És ha kérded, merre tartok,
arra, ahol találkoznak
ősi versek, mai arcok,
egy közös, fényes pillanat.

[Chorus]
Versből kép lesz, versből kép
szívem előtt felragyog még
Versből kép lesz, versből kép
és a múltam visszanéz

Szó a szóra, fény a fényre
új ruhában áll elém
Versből kép lesz, versből kép
és én benne élek szét