Tisza

(Versszak 1)
Árad a Tisza, már nem lehet megállni,
Péter jött, s nem akar a sarokban állni!
Lecserélte az öltönyt egy fehér ingre,
Rámutatott azokra, kiket a hatalom ingat.
Országjáró buszán gurul a remény,
Ott van a gátakon, ha jön a nagy kemény!
Nem kell ide Brüsszel, se a régi nóta,
Vártunk már egy ilyen emberre mióta!
(Refrén – Kétszer, mindenki énekli)
Zúg a Tisza, árad, mossa el a gátat,
Magyar Péter hozza a szebbik magyar világot!
Huszonhatban eldől, ki lesz a kapitány,
Dobbanjon a szívünk, ne legyen több hiány!
Tiszások a téren, lobog a sok zászló,
Miénk lesz a jövő, hallja meg a pásztor!
(Versszak 2)
Facebookon a live-ok, pörögnek a számok,
A Karmelita falán meg dőlnek le a vámok.
Nem érdekli a propaganda, se a lejáratás,
Csak a magyar népnek jöjjön a feltámadás!
Talpra magyar, mondja, s mi indulunk utána,
Tégla-tégla épül a szabadság falára.
Nincs többé megosztás, se bal, se jobb oldal,
Csak a Tisza vize, mi mindent tisztára moshat!
(Bridge – Lassabb, majd felgyorsul)
Aki fél, az ne menjen a folyó partjára,
Mert aki egyszer belelép, nem vágyik másra!
Összefog a nemzet, dobog már a föld is,
Eljött az idő, s megmozdult a völgy is!
(Gyerünk, szóljon a nóta!)
(Refrén)
Zúg a Tisza, árad, mossa el a gátat,
Magyar Péter hozza a szebbik magyar világot!
Huszonhatban eldől, ki lesz a kapitány,
Dobbanjon a szívünk, ne legyen több hiány!
Tiszások a téren, lobog a sok zászló,
Miénk lesz a jövő, hallja meg a pásztor!
(Outro)
Árad a Tisza!
Magyar Péter!
Tisza Párt!
Huszonhatban mi jövünk!
(Utolsó nagy cintányér ütés, harmonika futam a végén)