Kiskirályfi Miskolcon

Kiskirályfi Miskolcon

Volt egy Herceg négylábú,
doromboló, bundás úr,
Réka szívét őrizte,
ablakpárkány volt a trónszéke.

Aztán jött egy igazi,
Csabi, daliás király,
Réka felvette a nevét –
és lett a világ csupa Király.

Kiskirályfi, gyere már,
ring a bölcső, vár a vár,
Bükk felett a felhő száll,
álmod rád a Diósgyőri vár.

Két kar vár és két nagy név,
Attila s László mesél,
Miskolc utcán szél fütyül:
„Isten hozott, kisfiú!”

Majális park lombjai
összesúgnak halkan még,
Avasi kilátó int:
„Gyere fel, nézd meg az ég kékjét!”

Kis csizmádban koppan majd
a kavics az úton át,
Bükk erdején mókus kérdi:
„Honnan jött ez kis király?”

Kiskirályfi, gyere már,
ring a bölcső, vár a vár,
Bükk felett a felhő száll,
álmod rád a Diósgyőri vár.

Volt egy cica, angyali,
puha léptű, halk szavú,
Buju volt a neve néki,
szívünkben most is ott lakik.

Mikor útra kelt az égbe,
csillag gyúlt egy alkonyon,
s ugyanakkor titkos fény gyúlt
anya szíve hajnalon.

Talán súgott: „Jövök vissza,
ne sírjatok, itt leszek,”
s most egy kisfiú mosolyban
integet majd odafent.

Kiskirályfi, gyere már,
ring a bölcső, vár a vár,
kétlábú kis Hercegünk,
négylábú mellé érkezel.

Réka karja, Csabi válla,
Herceg cica dorombol,
Király Attila László,
itt a helyed valahol.

La-la-la, kis király,
Miskolc néked muzsikál,
Bükk susog és vár dalol,
itthon vagy már valahol.

La-la-la, kis herceg,
két lábon majd felfedez,
Herceg cica körbe jár –
éljen a mi kis Király!