Gyönyörű nap ez a józanságra

**Versszak 1**
Gyönyörű nap ez a józanságra,
ablakomban ébred a fény,
nem kávé ráz fel, hanem a csend most,
és a tiszta levegő bennem zenél.

Karon fog a józan valóság,
nem menekülök már előle,
nem kell többé a hazug bódulat,
hogy megszépítse a jövőmet.

**Refrén**
Gyönyörű nap ez a józanságra,
végre látom, mi maradt belőlem.
Nem keresek menedéket máshol,
itt a perc, hogy szembenézzek velem.
Gyönyörű nap ez, nem is vágytam másra,
minden sebem lassan fényre ér,
ha szét is hulltam száz darabra,
józanul rakom most össze én.

**Versszak 2**
Régi éjek árnyéka kísért,
még a falakon rezeg a zaj,
de kifutott az álom a pohárból,
és nem kér már több italt a baj.

A szívem óvatosan dobban,
mint aki új táncot tanul,
nem rohanok bele a sötétbe,
maradok végre nappalra is józanul.

**Refrén**
Gyönyörű nap ez a józanságra,
végre látom, mi maradt belőlem.
Nem keresek menedéket máshol,
itt a perc, hogy szembenézzek velem.
Gyönyörű nap ez, nem is vágytam másra,
minden sebem lassan fényre ér,
ha szét is hulltam száz darabra,
józanul rakom most össze én.

**Híd**
Nem kell több kifogás,
nem kell több olcsó bátorság,
ha remeg is a kéz,
akkor is az enyém már a világ.

Nem cserélem el magam
egy lopott, rövid mámorért,
inkább fájjon, de az enyém legyen
minden kimondott, tiszta beszéd.

**Refrén**
Gyönyörű nap ez a józanságra,
végre látom, mi maradt belőlem.
Nem keresek menedéket máshol,
itt a perc, hogy szembenézzek velem.
Gyönyörű nap ez, nem is vágytam másra,
minden sebem lassan fényre ér,
ha szét is hulltam száz darabra,
józanul rakom most össze én.

**Levezetés**
Gyönyörű nap ez a józanságra,
csendben állok a küszöbén.
Ha holnap gyenge leszek újra,
emlékeztet majd ez a fény.

Gyönyörű nap ez a józanságra,
nem ígérek, csak lélegzem,
és ahányszor felébredek még,
újra kimondom: élet, kellj velem.