Piros

azt vallották kínzóiknak
nem ez a mester
hamis gyöngy szavait
nem hittük
babona volt, ha követtük útjain
irigy sárga nyelvvel nem pereltük
felültünk a bóknak
helyette is vittük apjának intéseit
s ha újra itt vagyunk
az is csak tévedés
ragyogás, elvakítja igazak szemét
bocsánat érte
jaj, bocsánat érte...

azt számolták, mennyi van vissza
ostorcsapásból, kakasszóból
háromszor köpünk tenyerünkbe
ha ácsolni szükség, a munka jó
csiling, csiling
fülünkbe muzsika hangja
majd a feketét felissza
törjenek össze, kis pillék fejünkre
száradnak szárnyak...
csiling, csiling
oszlanak árnyak

hű, de piros a vére
bocsánat érte
ma megint remeg arcél, öklendő ég
fonnyad az ősz
hajunkba kap a mérge, száz templom
fénye
irgalmas, szomorú
a Hold öreg őr

hű, de piros a vére
bocsánat érte
jaj, bocsánat érte
jaj, de piros a vére