Edit eposzi története

Messze szálljon hír, doboljon az ég,
Megszületett egy lány, aki szabályokat bontani vélt.
Sebekkel borítva, szabályt nem látott,
Tizenkét szemüveg bánta bátorságát ott.
Tökéletlen csillag, kicsit ferde sugár,
De amerre járt, megváltozott a világ.

Ó, Kirinovics Edit, halljátok nevét!
Káoszból kovácsolt nevetést, erényt.
Ki hitte volna, hogy ez a vad gyerek
Egyszer majd példát mutat, s rendre nevel meg?
Ez nem irónia? Dehogynem!
Ez Edó legendája, hát zengjen a nem!

Jólnevelt lett végül? Hát persze… valahogy.
Pedagógus vált belőle, óvónő, ez nagy dolog!
Ő tanítja a kicsiket: „Így kell viselkedni!”
A sors csak mosolyog: „Ezt most komolyan, Edit?”
De szíve arany, hangja örök tavasz,
Nevetésből sincs hiány, egy vidám kis boszi.

Ó, Kirinovics Edit, rend bomlik s terem,
Ahol megjelenik, ott jobb lesz minden.
Sebes térdekből lett nagy tanítás,
Káoszból lett módszer, ez az igazi varázs!

Két gyermeket szült, gyönyörű mind a kettő,
Tökéletlen szépség, ismerős erő.
Főleg a fia… nos, mit is mondhatnánk?
Az alma nem esik messze a fájától ám!
Bolondos, mókás, túl sokat beszél,
De ha baj van, Edó mindig odalép.

Egészség ha inog, a falu tudja jól:
„Hívd Edót gyorsan!” – a helyi kuruzslót.
Boszorkány volt tán egy előző életben,
Megérzései jönnek… félni is kell tőlük.
Férje, Peti, nyugodt, mint hegyvidéki tó,
Kivéve ha foci van – ott elszabadul a szó!

A foci az ellenség, az igazi nagy harc,
Mert ilyenkor a fiúk figyelme elmarad.
De Edó csak nevet, majd varázsol egyet,
És győz a család – na jó, a meccs néha nem.

Ötven év telt el, fél évszázados boszi,
Nevetés és szeretet a fő varázsereje, hidd el, hozza!
Ó, Kirinovics Edit, hősnőnk te vagy,
Tökéletlen legenda, ki rendet fakaszt.
Zengje a dal, míg világ a világ:
Kirinovics Edit a kuruzsló király!