Volt egy festő

Volt egy festő,ki szerette-e tájat,
A bábonyi dombokat,s a legelő birkanyájat.
Festett is mindent,ami megtetszett neki,
Ósdi házakat,utcákat és komondort,
Miközben a marhákat kergeti.
A szíve mindig idehúzta,szerette az embereket,
És tudta,ha munkáról van szó,tenni senki se lusta.
Ő volt az,kire büszke falunk apraja-nagyja,
Nevére rossz szót mondani senki sem hagyna.
Tudja hát meg végre hírös Pest és Buda,
Ki is volt valójában Rudnay Gyula.