Túl sok fény ami tőled szikrákat szór mindennap felém, ez az érzés éget még nem tudom holnap mennyit ér
mikor az ágyamban viharvert volt az életem fájt,hogy a holnapot napról napra csak tengetem, nem mondta senki mit kéne másképp tenni, próbáltam felállni csak leintettek: „fiú ez nem fog menni”! Bolyongtam szerte a vakvilágban fényedet kerestem a sötét árnyékában megtanultam vinni nehéz keresztem meg volt írva minden,amit már temettem, becsuktam múltamat,mint egy mesekönyvet ledobtam a terhem,így most sokkal könnyebb,
Túl sok fény ami tőled szikrákat szór mindennap felém, ez az érzés éget még nem tudom holnap mennyit ér
Nincs több hamis hang se idő mi szétesik lelkemben béke van most már csak te vagy itt többé nem bánthat az ördög és az átok most már magamtól is újra talpra állok nem bolyongok többé árván a világban a szíved lelkemben örök útitársam lebegek és szállok nem tart vissza semmi benned egyszerű a világot szeretni elbűvöl a napfény a szemed elvarázsol láthatatlan jöttél a távol zajából a semmiből kezdődött ez a végtelen történet minden ami rossz volt hirtelen köddé lett
Túl sok fény ami tőled szikrákat szór mindennap felém, ez az érzés éget még nem tudom holnap mennyit ér