Szerelem

Nyolc évvel ezelőtt, a lelkem összetört
A pokol mélyén jártam, ahol hideg volt és köd
De te jöttél váratlanul, egy fénysugárral a kezedben
Beragyogtad a sötétséget a szívemben
Eleinte tagadtam, nehéz volt bevallani
Hogy újra tudok szeretni, újra tudok hinni
Küzdöttem ellened, küzdöttem magam ellen
Aztán megértettem, te vagy az én menedékem.

Refrén
Te vagy a fény, ami átírja a sorsomat
A kéz, ami felemel, ha elnyel a bánat
Sok vihar után, most tiszta az ég felettünk
Gondtalan szerelemben, kéz a kézben megyünk
Szeretlek Majom, te vagy a mindenem
Végre megértettem, te szeretsz a világon mindennél jobban engem.

2. versszak
A Tisza holtágánál, egy étterem csendjében
Feltetted a kérdést, én igent mondtam menten
De a legnagyobb ajándék, a mi kis Ádámunk
Kele-kótya, mint te, de hatalmas a szíve,
Különleges kisfiú, a mi kis csodánk.
Benne él a bohóckodás, amit tőled kapott
Sok víz lefolyt azóta, a Dunán,
Volt vita, veszekedés, csalódás a szív sávján.

Refrén
Te vagy a fény, ami átírja a sorsomat
A kéz, ami felemel, ha elnyel a bánat
Sok vihar után, most tiszta az ég felettünk
Gondtalan szerelemben, kéz a kézben megyünk
Szeretlek Majom, te vagy a mindenem
Végre megértettem, te szeretsz a világon mindennél jobban engem.

Átvezető/Híd
De te kitartottál mellettem, a viharban, a szélben
A hűséged tartott életben, reményben
Most eljött a pillanat, hosszú évek után
Gondtalan szerelemben, újra a célban
Szeretek veled bohóckodni, imádom a ölelésed
Megérkeztem hozzád, ez az én otthonom, ez a békém.

Refrén
Te vagy a fény, ami átírja a sorsomat
A kéz, ami felemel, ha elnyel a bánat
Sok vihar után, most tiszta az ég felettünk
Gondtalan szerelemben, kéz a kézben megyünk
Szeretlek Majom, te vagy a mindenem
Végre megértettem, te szeretsz a világon mindennél jobban engem.

Befejezés
Te szeretsz engem...
A világon mindennél jobban.
Köszönöm, hogy vagy nekem.
Szeretlek Te Majom!