Lépésben a Fénnyel

(1. vers)
Kint a téren, ahol minden éj más,
Fények villannak, megy a vibin’ túlzás.
Mondják, nyugi már, én meg: “tesó, próbáld”,
A szívem dobog, mint egy ütemdob-had.

Minden lépés újabb reset,
Keverem a valót a preset-színekkel.
Ha rám mondják, túl sok, túl merész,
Nevetek: “nyugi már, ilyen az egész”.

(Ref.)
Yeah, mondom: hell yeah, pörög a vérem,
Nah, mondom: hell nah, nem férek a keretbe mégsem.
Tesó, az utam ég, én meg lépek,
Ha jön a zaj, én maradok éber.

(Bridge)
Mondták, lassíts – de miért tenném?
A hangulat felkap, ha a hold fenn ég.
Éjben úszó neonléptek,
Yeah vagy nah, én maradok éles.

(2. vers)
Nem kell felhajtás, jön magától,
A flow csorog, mint a csap a házból.
Tesó, tudod: minden nap egy tét,
De én nem félek, csak odalépek még.

Ha rád nézek, látom: benned is ott a láng,
Induljunk már, ne legyen késő – vár a világ.
A rezgés húz, kéz a kézben száll,
Yeah vagy nah, de a végén minden áll.

(Ref. – záró)
Yeah, mondom: hell yeah, pörög a vérem,
Nah, mondom: hell nah, nem férek a keretbe mégsem.
Tesó, az utam ég, én meg lépek,
Ha jön a zaj, én maradok éber.