Testi
Fruzsi szalad át a városon, kezében kávé, fülén a rádió,
Az F1 megy, és már érzi is, hogy megint dobban a szíve valakitől.
Egy trendi lány, aki él a ritmusban,
Narancssárgát lát minden pillanatban.
És hirtelen ott áll előtte a srác,
Akiért minden vasárnap korán kel – nem is csoda, hisz Lando Norris az.
Lángol a szikra, csak egy pillanat,
Két világ, és mégis összeillanak.
Fruzsi mosolya fényt gyújt a pályán,
Lando pedig érzi, hogy most nem a köridő számít már.
Oh-oh, narancssárga szívverés,
Két rajongó és egy nagy esély.
Futamokon túl, egy városnyi csodán,
Fruzsi és Lando – egy popdal közepén találnak egymásra már.
Lando nevet, “te vagy az, aki mindig posztol rólam?”
Fruzsi pirul, “csak néha… de nézd, milyen jól áll a városodban!”
Ő hozza a brit humort, a mosolyát,
Fruzsi hozza a nyüzsgést, a budapesti éjszakát.
Két külön tempó, mégis ritmusra vált,
Mintha egy boxkiállás alatt összehangolnák a világukat már.
Lángol a szikra, csak egy pillanat,
Két világ, és mégis összeillanak.
Fruzsi mosolya fényt gyújt a pályán,
Lando pedig érzi, hogy most nem a köridő számít már.
Oh-oh, narancssárga szívverés,
Két rajongó és egy nagy esély.
Futamokon túl, egy városnyi csodán,
Fruzsi és Lando – egy popdal közepén találnak egymásra már.
És ha jön egy esős futam,
Ők akkor is tartják majd az iramot.
Fruzsi mondja: “ha lecsúszol a dobogóról,
Én akkor is ott vagyok.”
Lando mosolyog: “a legjobb támogatóm,
Te vagy az én személyes pole-pozícióm.”
Lángol a szikra, nincs több kérdés,
Egy versenytempónyi szenvedély.
Fruzsi szíve gyorsul, a világ hallja már,
Hogy ez a két ember pont így passzol össze igazán.
Oh-oh, narancssárga univerzum,
Futamokon túl egy közös ritmus.
Ha így kezdődik, ki tudja, mi vár még –
Fruzsi és Lando, egy popdalból nő ki az egész.