élet

Piros árnyalat kúszik a kékbe
s közben egy vízcsepp hullik a földre.
Egy csepp, egészen fentről
szinte a világ pereméről.

Az égbolt a vízzel vívja most harcát,
A nap is csak ezért mutatja arcát.
Múlik az éjszaka, s a hatalmas árnyék
ha maradna, én örökké fáznék.

Múlik az éjszaka, s a hatalmas árnyék
ha maradna, én örökké fáznék.

Kereslek árnyék, kereslek szellő.
Vakít a fény és sehol egy felhő.
Találnék erdőt, nem erdőt, hegyet!
…hogy a tövében ülve csak veled legyek.

Gondolat ébred lassan a vágyból,
közben a napfény a hátamon táncol.
Azt súgja: dolgozz! Pihenj majd akkor,
ha építettél és elért az agg kor.

Azt súgja: dolgozz! Pihenj majd akkor,
ha építettél és elért az agg kor.

Fénytelen szememben a szürkület vacog,
ám a hatalmas világ egyre csak fogy.
Életem deléről az itt maradt romok,
Őrzik a napfényt, mint vizet a homok.

Kell hát a takaró a reszkető testre,
míg a múlttal játszik a tompuló elme.
Bár most jön az éjszaka, a növekvő árnyék,
az eltűnő fénysugár azt súgja: Látsz még!

Bár most jön az éjszaka, a növekvő árnyék,
az eltűnő fénysugár azt súgja: Látsz még!