Te

(1. Vers – rap)
Tudom, most titok, amit élünk,
két világ között húzunk egy vékony, színes fényt.
A szüleid azt mondják, felejts el engem,
de a szemedben látom, hogy nem tudod, és nem is kell.

Az a gyűrű rajtad, és én érzem,
hogy még mindig benned élek, mélyen.
Bár nem mondhatod ki hangosan,
a szíved dobbanása kimondja halkan.

(Refrén – ének)
A gyűrűt még hordod, én meg érzem,
hogy titokban is hozzám tartozol éppen.
Nem kell szó, nem kell eskü,
elég, ha tudom: még benned lakik az előző „mi”.
A világ most ellenünk van, tudom,
de két szív mindig talál utat valahol,
mert a gyűrűt még hordod,
és én ettől élek, nap mint nap.

(2. Vers – rap)
A napok rohanak, de mi megállunk,
egy pillanatra, mikor találkozunk.
Nem posztoljuk, nem meséljük,
de az érintésed mindent elmesél, hidd el, végig.

Én hibáztam, de most tanulok,
minden döntésemben téged hallgatok.
Nem érdekel, mit mondanak rólunk,
mert amit érzünk, az igazi — nem hamis szólam.

(Refrén – ének)
A gyűrűt még hordod, én meg érzem,
hogy titokban is hozzám tartozol éppen.
Nem kell szó, nem kell eskü,
elég, ha tudom: még benned lakik az előző „mi”.
A világ most ellenünk van, tudom,
de két szív mindig talál utat valahol,
mert a gyűrűt még hordod,
és én ettől élek, nap mint nap.

(Bridge – félig ének, félig rap)
Ha majd eljön az idő, hogy nem kell több titok,
én ott leszek, még akkor is, ha most csak messziről figyellek.
Mert a szívedben ott vagyok, látom, érzem,
és amíg hordod azt a gyűrűt — addig hiszek bennünk, végtelen.

(Záró refrén – ének)
A gyűrűt még hordod,
és minden nap, mikor ránézek,
tudom, hogy még nem veszítettelek el,
csak várnunk kell, míg a világ enged.