Nem

Én még várok ráád, mert mi össze tartozunk,
Emlékeink mint egy hajó a tengeren.
Én még minden éjjel, csak rólad álmodom,
Fogod két kezem, S úgy mondod el nekem hogy szeretsz.
Mint egy elhajtott kő, és hangos koppanás.
Úgy jöttem rá csak te vagy nekem, és nem kell senki más.
De mostmint egy elszakított lánc, olyan lett az életünk. Mond el kedvesem hogy mi történt velünk?
Én még érzem azt, hogy mi össze tartozunk.
Életünk, mint egy félig megírt könyv, mit az írója csak félre tett.
Én még álmodom, azt hogy fogom két kezed, áátölelsz s fülembe súgod, hogy örökké szeretsz.

Nem nem nem soha sem nem veheti át más a helyem !
Nem alhat más az ágyamon, S ha kell én vállalom hogy egy életen át vissza várlak én.
Nem nem nem soha sem nem foghatja más meg a kezed.
Nem kell a gúnyos szánalom, ha kell én vállalom, hogy egy életen át várok rád ha kell!
Nem nem nem soha sem nem veheti át más a helyem!
Nem alhat más az ágyamon, S ha kell én vállalom hogy egy életen át várok rád ha kell, óó kedvesem.