A mi hazánk szép helyekkel büszkélkedhet,belátom; De nincs még egy ilyen kivételes csoda a világon. Megmásszuk a Kékes-tetőt,eltévedünk Egerbe; Kedvencünk a bika vér,amit nem ihatunk szódavízzel keverve. A Bakony lankái közt a betyárokra gondolunk; Milyen jó ,hogy nekünk van még szerencsére otthonunk. A Duna mentén barangolni egyre többször szeretek; Ha lehetne mindenhéten oda mennék veletek. Szőke Tisza szívem csücske ritkán látlak téged; Álmaimban sodró partod mentén élek. Hortobágyon kilenc lyuku hidon járok; Lenézek és a csikósok lovas röptére várok. A Mecsekbe átruccanunk,megnézzük a hegyeket; Ez a vidék ezer csodát rejteget. Magyarország milyen szép vagy,sorolhatnám kincseidet sokáig; Azt hiszem,hogy elfáradtam és csendben leszek hazáig. Álmaimban átutazlak oda-vissza ezerszer; Remélem,hogy még sokáig velem együtt öregszel.