Kora reggel felébredtem,nem mozdult a lábam; Most is csak a friss kávémra vártam. Megcsapott az illata és kinyílott a szemem; Éreztem,hogy gyorsabban ver az én kicsi szívem. Miután a reggeli is jóízűen elfogyott; A rosszkedvem az egycsapásra elhagyott. Kinéztem az udvaromra,mit kéne ma tenni; Átgondoltam meló után hova kéne menni. Mivel munka volt itt bőven,nem volt hozzá kedvem; Ezért inkább a nejemmel kirándulni mentem. Dolgos ember vagyok,higgyétek el nékem; Csak sajnos ritkán visz rá engemet a vérem. Tudjátok meg,rendben van a háztáji is nálam; Mégsem ez volt az első,amire vágytam. Azt mondják a munka a szegényeknek való vétek; Éppen ezért ezzel a bűnnel én sohasem élek.