Vízparton

Vízparton

Én járok itt, egyedül,
nem a madarak miatt,
hanem mert itt hallom a csendet,
azt a csendet, ami a zajban elveszik.

Azt a csendet, ami bennem él,
mégis felkiált egy kérdés,
és rajtam átrobog.
Mi lett volna, ha?


De a folyó nem válaszol,
csak folyik tovább,
mintha semmi sem számítana,
mert az én fájdalmam
csak egy hullám a sok közül.

Látom az embereket, sietnek.
telefon a fülükön, arcukon a közöny,
nem néznek a vízre.
nem hallják a csendet.

Csak a saját gondjaikkal foglalkoznak.
Én is csak egy vagyok közülük,
egy elveszett ember a betonrengetegben,
egy árnyék a folyóparton.

De néha, megállok,
és belesüllyedek a pillanatba.
Érzem a víz hűvösségét a bőrömön,
érzem a szél erejét,
és akkor érzem, hogy még élek.