Pór Péter - Vízözön

Így, ha egyedül járok, minden olyan fura, felemás.
Ködös út peremén, nehéz utazás.
Rossz kedvem a régi, eljött újra, s átölelt,
mert az életem, én rontottam el.

Késő bánat,
most már utánam a vízözön.
Akivel együtt jártam,
sajnos tegnap óta nem köszön.
Ez kellett csak
és már nem hiányzott semmi más.
Tudom, hogy engem vádol,
mindig én lehetek csak hibás.

Késő bánat,
most már utánam a vízözön.
De azért bízom benne,
mégis holnap újra visszajön.

Így, ha egyedül járok, minden olyan fura, felemás.
Hol a szín, tavasz íz, mesés ragyogás.
Úgy kellene már a jókedv, egy kis nevetés,
mert az élet szép, s nem temetés.

Késő bánat,
most már utánam a vízözön.
Akivel együtt jártam,
sajnos tegnap óta nem köszön.
Ez kellett csak
és már nem hiányzott semmi más.
Tudom, hogy engem vádol,
mindig én lehetek csak hibás.

Késő bánat, nem jó így, ez nem vitás,
de ha nem jön vissza, majd vissza köszön más!

Késő bánat,
most már utánam a vízözön.
Akivel együtt jártam,
sajnos tegnap óta nem köszön.
Ez kellett csak
és már nem hiányzott semmi más.
Tudom, hogy engem vádol,
mindig én lehetek csak hibás.

Késő bánat nem jó így, ez nem vitás,
de ha nem jön vissza, majd biztos akad más!