Gyermek áldás

Ahogy torkodon kifér, ordítoztál,
miközben egy angyalt a világra hoztál.
Földön túli boldogság, hogy megszületett,
nála gyönyörűbbet várnunk sem lehetett.
E világra érve felsírt, büszkék voltunk,
mikor kezedbe vehetted, megnyugodtunk.
Rád emlékeztet, mert téged látlak benne,
Szeme ragyog úgy, mint ha drágakő lenne.
Napestig elnézném mily édesen fekszik,
nyugodt mindig, nem sír és békésen alszik.

Annyira örülök végre apa lettem,
még a nap is ragyogóbban süt felettem.
Kis ágyához ülök elbűvölten nézem,
Várható jövőjét sokszor megidézem.
Látom iskolásként, majd felcseperedve,
mindent megkap tőlünk semmit sem feledve.

Szinte hozzám tapad, ha magamhoz veszem,
mindennél a földön Őt jobban szeretem!
Kis kezével ujjam, szorosan átfogja,
ennek az érzésnek felemelő nyitja.
Ha az anyukája emlőjére teszi,
sokszor elszundikál mire észreveszi.
Önfeledten örül a játékainak,
keze ügyében lévő apróságoknak.
Nevet ránk és figyel érzi, hogy szeretjük,
elhalmozzuk mindennel, hogy ha tehetjük.

Annyira örülök végre apa lettem,
még a nap is ragyogóbban süt felettem.
Kis ágyához ülök elbűvölten nézem,
várható jövőjét sokszor megidézem.
Látom iskolásként, majd felcseperedve,
mindent megkap tőlünk semmit sem feledve.