Még mindig bennem él

[1. Versszak]
Nézd, nem vagyok hős, csak egy sebhelyes lélek,
A szívem kitépted, de vissza még kéred?
Éjjel a falakat bámulom, te meg álmodsz mással,
Én meg harcolok árnyakkal, meg a saját hibámmal.
Mondd, emlékszel még, mikor sírtál a vállamon?
Most másra támaszkodsz, és én megváltást várok.
A szerelem nem mese, ez véres valóság,
Te voltál a fényem, most csak hamu meg árnyék.

[Refrén]
Még mindig bennem élsz, bár elvitted a szívem,
Lelkemben harc dúl, de nem vagy itt velem.
A múltunkat őrzöm, de gyűlölöm is néha,
Szerettelek téged… ez az én vétkem, bébi.

[2. Versszak]
Ez nem rózsaszín köd, ez sötét, mint a verem,
Sosem voltunk tökéletesek, de te voltál mindenem.
A szavaid pengék voltak, és én hagytam, hogy vágjanak,
Mégis visszamennék hozzád, ha újra rám várnál.
A tükörbe nézek, és csak a hibám látom,
Elképzellek minden sorban, amit papírra másolok.
Tudod, lehet, hogy mást csókol a szád már,
De én még mindig ott vagyok benned… bárhol jársz.

[Refrén]
Még mindig bennem élsz, bár elvitted a szívem,
Lelkemben harc dúl, de nem vagy itt velem.
A múltunkat őrzöm, de gyűlölöm is néha,
Szerettelek téged… ez az én vétkem, bébi.

[Bridge – gyors flow]
Megőrjít a csend, megőrjít a zaj,
Az, hogy nem vagy itt, az, hogy más a zaj
A vonal végén – régen én voltam az,
Most meg úgy vagyok neked, mint egy elhasznált dal.
Nem vagyok szent, de érted estem szét,
Most csak rappelek rólad, mint egy elveszett emlék.
Szeretlek, gyűlöllek, a kettő közt vergődöm,
És lehet, hogy soha többé nem lépsz be az ajtómon.

[Záró refrén – halkabban, érzelmesebben]
Még mindig bennem élsz, bár elvitted a szívem,
Lelkemben harc dúl, de nem vagy itt velem…
A múltunkat őrzöm…
De már csak én hallom ezt a dalt a szélben…