Megállítva!

Pár éve még jártam az utam, a biztosnak hitt utam, de pár éve már szűkült a tudat omlott a széle az útnak amejen jártam míg végül egy keskeny ösvény maradt, és az utam amej ösvénnyé szakadt mejet önző lelkek téptek ki belőlem, mejet süket lelkek téptek ki belőlem...
De még ez sem volt elég mert falat húztak, átlátszó falat húztak mejen csak látom a jövőt de nem tudok átmenni, egyszerűen nem engednek át menni pedig küzdök pedig akarom de gúzsbaköt a múltam és a jelenem. Véres már az öklöm mej a falat üti véres már a lelkem amej a tétovát nem tűri, vajon szét törhetem a falat, vajon széttörhetem a falat...
Érzem ha itt sokáig állok az ösvényem eltűnik és bárhogy akarom zuhanok a méjbe és ott ismét önző süket lelkek vesznek majd körbe és kényszerítenek majd engem, amire csak kényszeríthetik a lelkem.
De még ez sem volt elég mert falat húztak, átlátszó falat húztak mejen csak látom a jövőt de nem tudok átmenni, egyszerűen nem engednek át menni pedig küzdök pedig akarom de gúzsbaköt a múltam és a jelenem. Véres már az öklöm mej a falat üti véres már a lelkem amej a tétovát nem tűri, vajon szét törhetem a falat, vajon széttörhetem a falat...
Még ég bennem a tűz és nem hagyom a lelkem és addig ütöm e falat míg szétzúzom a terhem és fojtatom az utam, fojtatom a tervem míg egy vékony ösvény is lesz a szemem előtt, míg egy vékony remény lesz a lelkem előtt,,

Küzdök pedig akarom de gúzsbaköt a múltam és a jelenem. Véres már az öklöm mej a falat üti véres már a lelkem amej a tétovát nem tűri, vajon szét törhetem a falat, vajon széttörhetem a falat...