SZÍVEMBEN A KARCOLAT

Egy szép, langymeleg nyári éjszakán
Gondolataim szárnyalni hagyván...
Elmém különös álomképet szült,
Mellkasomban a szívem megrezdült.

Hold fénye cirógatta arcomat,
Ajka számon... szívemben karcolat.
Vágyam éledt megfékezhetetlen,
Súlytalan testem magasba reppent.

Ott fenn várt engem, karja átölelt,
Mily magasztos érzés így testközel.
Tejút csillagai körülöttünk,
Sziporkázó fényükben fürödtünk.

Felhő lett bársonypuha nászágyunk,
Karjai a párnám... erre vágytunk.
Pihegő kebleim rejtett titkát
Fürkészgették ujjai... a nyitját.

Felhő-nyoszolyánk szellő ringatta,
Légben bódító mirtusz illata.
Testünk és lelkünk egymásra talált,
Fel-fel a felhőhegy ormára szállt.

Esthajnalcsillag fénye eltompult,
Viszlát! Tán` még, vala találkozunk...
Nap fénye ablakomon cikázott,
Cirógatott, lelkem mégis fázott...
Fáradt testem még pihenni vágyott.