Szami - Belefulladnék

Néha érzem, hogy nem kellene több nap,
A reggelek hazudnak, hogy van még holnap.
A fejemben zaj van, nem tudok már hallgatni,
A csend is ordít, mikor próbálok maradni.
Egy golyó kellene, hogy minden megszűnjön,
Ne legyen gondolat, se múlt, se jövő.
De tudom, hogy nincs vég, csak szünet,
És közben a testem csak tűr, és tűr egyre többet.


Belefulladnék egy percre a semmibe,
Hogy ne érezzem, a fájó lelkemet
A szívem már nem dobog, csak lüktet vakon,
És minden új nap csak egy régi haragom.


A falak figyelnek, de nem szólnak rám,
A tükörben néha más van, nem is én talán.
Az emlékek kopognak, de nem nyitok ajtót,
Csak ülök a sötétben, mint egy rossz álom.
A nevem már csak zaj, nem jelent semmit,
Eltűnni akartam, de a világ nem enged ki
Csak fekszem és hallgatom, hogy ver még a szív,
De nem tudom, miért, ha már semmi se hív.


Belefulladnék egy percre a semmibe,
Hogy ne érezzem, a fájó lelkemet
A szívem már nem dobog, csak lüktet vakon,
És minden új nap csak egy régi haragom.


Már nem félek, csak fáradt vagyok,
Minden nap ugyanolyan, minden perc hazudott.
Nem várok semmit, és nem haragszom,
Csak nézem, ahogy elúszik minden álmom
Az álmok nem jönnek, a zaj nem múlik,
Bennem minden szó csak lassan eltűnik.
Ha valaki kérdez, csak vállat vonok,
Nem fáj már semmi — vagy csak már rég hozzá szoktam


Belefulladnék egy percre a semmibe,
Hogy ne érezzem, a fájó lelkemet
Nem kérek semmit, csak egy helyet
Hhol végre nem marad árnyék alatt a hangom.