Nem illik, de igaz

[IVY – lágyan, sóhajtva]
Nem mondhatom el senkinek,
Hogy néha rád nézek titokban,
Ha csillan a fény a cipődön,
És megdobban a szívem nyomban.

[JAMES – higgadt, de meghatottan]
Te mindig olyan gyorsan jársz,
Mint egy kismadár a reggeli ködben,
Sosem mondtam, mit rejtek el,
De a gondolatom mindig veled van ebben.

[DUETT – Ivy és James együtt, váltogatva soraikat]
IVY: Nem illik, nem szabad,
JAMES: Egy lakáj s egy szobalány…
IVY: De néha egy pillantás
JAMES: Többet ér, mint minden rang, minden szabály.

[JAMES – visszafogott, de őszinte]
A parkban, mikor eső esett,
Láttalak, ahogy nevetve léptél tócsán át,
Akkor döntöttem el szótlanul,
Hogy te vagy az én világom tavaszától tél határáig.

[IVY – boldog, de kicsit fél]
Én csak csendben álmodoztam,
Nem hittem, hogy te is gondolsz rám,
De ha ez most egy álom csupán,
Kérlek, ne ébressz fel még, hadd maradjak nálad.

[DUETT – egyre szenvedélyesebben]
EGYÜTT:
Nem illik, nem lehet,
De a szív mit tehet,
Ha egyszer csak úgy dönt: szeret.
Nem rang, nem cím,
Nem parancs, nem hír
Dönthet arról, kit kíván a szív.

[ZÁRÁS – halkuló, bensőséges duett]
JAMES: Ha te is úgy érzed...
IVY: Igen, én is úgy érzem...
EGYÜTT:
A világ lehet fura,
De te meg én... talán mégis...
Együtt lehetünk... ma éjjel... holnapra.