EGY ÉJSZAKA

Rám borul az éjszaka sötétje,
Körülvesz a csendje a világnak,
Leroskadok az ágyam szélére,
Keresni nyugalmat magamnak.
Ágyamra leszáll a fagyos hideg,
Angyal jön hozzám, hogy ne féljek,
Nyugalmat az éjben a csend zizeg,
Felbátorít, hogy valamit kérjek.
Keressek halk csendet az éterből,
Társam legyen ő az éjszakában,
Átöleljen, igaz szeretetből,
Nyugalmat kérek Krisztus szavában.
Csendben egy rövid imát rebegek,
Látom, amint leszáll a keresztről,
Nyugalmat hoz nekem, mit keresek,
.Ágyamra önti Ő kegyelemből.
Majd mintha simogatna szemével,
Én közben átvert kezeit látom,
A királyi koszorút tüskékkel,
Közben szigorú feddését várom.
Szeretete meleg, mit rám lehel,
Már nem érzem a jeges hideget,
A magány nekem már kisebb teher,
Melegség tölti el a lelkemet.