Te

Nem szúr, nem fáj, nem sajog,
Kezedbe akad majd egy régi kép
Borzolja lelked, símogat -
Szívedbe tolul ezer emlék...
Mint szúette komód mélyén őrzött
Leheletfinom, ódon porcelán,
Mi büszkén díszelgett egykoron
Letűnt királyok pompás asztalán
Mint kiszáradt kispatak medrében
Iszapba-rejtőzött tarka csigaház,
Vagy puha fészek ölén megbúvó
Hártyavékony, apró madártojás
Éppoly lehelet-, oly törékeny-
Öröknek vágyott, régi Barátság...
Halványul, eltűnik észrevétlen,
Mint zápor után fakuló Szivárvány...
Emléke él még elmúlt koroknak,
Őrzi még a szív szavak melegét,
Tűnt idők nyomában bolyong a Lélek
Ami elmúlt, vissza sose tér...