Csillámporos éjszakán

Egy csillámporos éjszakán,
Midőn a hold hosszú útján jár,
Tojás héjján kocogtatva már,
Kibújt egy csodálatos kismadár.
Élete legelső percében, felnézve
Csillagokat lát az égben.
Mint megannyi szentjánosbogár!
Pillantásuk mosolyogva vár!
Hirtelen egy óriási árny,
Mely hosszan a test előtt jár,
Vetül e kis parányi életre,
A fehér tejutat kitakarva előle.
De nem a félelem ül a parányi szemekbe,
Hanem egy kellemes felismerés, hisz ő a szülője.
Óvón, védőn fedelet nyújt anyja szárnya,
S hálás csicsergésre nyílik pici szája.
Nincs hozzáfogható, kellemesebb hely e világon,
Mint a szeretet ölelő mámora az ágon.
Könnyű álomba merülve a kis pára,
Úgy érzi, mintha könnyedén a csillagok közt járna.
Egy csillámporos éjszakán,
Midőn a hold hosszú útján jár,
Tojás héjján kucorogva már,
Ül boldogan egy kismadár.