Karbantartó

A műhely mélyén, ahol szikrák szállnak,
Az olajszagban élek, és a fém dalol alattam.
A kezem nyoma minden csavaron ott van,
Nem ismerek megállást, nincs pihenés soha.
Karbantartó vagyok, ki mindent megjavít,
Nincs olyan gép, ami ellenem állhat itt.
A fáradtságom régen elveszett,
Én vagyok az erő, ami mindent rendbe tett.
Néha már éjfélt üt a vén falióra,
De a kezem mozdul, nem áll meg soha.
Szerszámok súlya, az idő nyoma,
De a lényeg: újra működik minden, ami volt romba.
Karbantartó vagyok, ki mindent megjavít,
Nincs olyan gép, ami ellenem állhat itt.
A fáradtságom régen elveszett,
Én vagyok az erő, ami mindent rendbe tett.
Nincs olyan rozsda, mi túl sokáig bír,
Nincs olyan géphiba, ami engem leállít.
A fémek éneke, a kalapácsom ritmusa,
A világ összetört, de én újraépítem ma.
Karbantartó vagyok, ki mindent megjavít,
Nincs olyan gép, ami ellenem állhat itt.
A fáradtságom régen elveszett,
Én vagyok az erő, ami mindent rendbe tett.
A hajnal lassan ránk köszönt, de én még állok,
A szerszámaim elcsendesülnek, de én nem álmodok.
Minden fogaskerék újra pörögve jár,
Ez az én munkám, az életem, ami soha nem áll.