Szívemben örökké

Itt van, már itt van!
Az ünnep, mit úgy várunk!
A szívekben a remény,
Mint gyertyaláng, úgy pislákol!
Várjuk, lessük, készülődünk!
Titkokat figyelve meglepetést készítünk!
S reméljük,
Hogy vágyainkat teljesíti valaki!
S mosolyt csal majd arcunkra a meglepi!
De jó lenne, ha vidám s boldog lehetne mindig az ember!
Az ünnep közeledtével fájó érzések törnek fel!
Kik nem lehetnek itt,
Oly sokan vannak!
S hiányuk most fokozódik,
Mert az elménkbe többször belefurakszik!
A hiány!
A szeretett személy, ki nincs már itt!
S vissza sosem tér!
Csak gondolatban, csak az emlékekben lesz velem egy kicsit!
Egy-egy mozdulat,
Egy illat, egy szó, egy mondat!
Mely visszacseng a fülemben,
S most én ismétlem halkan, magamban felidézem.
Milyen volt az ő személye s mi volt kedvenc étele!
S az ünnep alatt arra gondolunk!
Ha itt lenne épp, most mit tenne!
Milyen lenne, ha
Gondolunk sokszor erre!
Látni milyen jó is lenne!
Csak még egyszer!
Csak egyszer, ha lehetne!
Megölelni s érintését érezni!
Az érzés az emlékek
Könnyeket csalnak elő!
S imára kulcsolom kezemet!
S emlékeim közt kutatva felidézem őket!
Oly sokan vagytok már,
Drága szeretteim,
Kik nem lehettek itt!
Mormolok egy imát,
S a fényképeiteket nézegetem!
Mindig csak a szépre
S jóra emlékezem!
Áll egy szép fa feldíszítve!
Körülötte mind a szeretteim!
Sajnos, mi így már nem lehetünk együtt!
A karácsonyt mi már nem ünnepeljük!
Az ünnep lassan, csendben elmúlik,
De az emlékezés mindennap jólesik!!!
Kicsit fájó, kicsit szomorú!
Mégis megnyugtató!
Ünnepeld hát úgy a karácsonyt,
Hogy a szívedhez közel álló személyt szeretetedről tudatod!
Elmondod neki,
Hogy fontos neked,
S míg lehet, megöleled!
Ne akkor akard átölelni majd,
Ha ezt már nem teheted!
Így kívánok
Áldott, békés ünnepet!