Elmúlik

Múlik az élet, idő szalad,
azt gondolod, minden marad?
Fiatal vagy, mindenen nevetsz,
és az időt még nem értékeled.
Múlik az élet, gyermeked lessz,
kacajából erőt merítesz.
Két szemedben öröm ragyog,
körülötted gyermek csacsog.
Múlik az élet, de így van jól,
bánatot tarol az utadból.
Begyógyítja a sebeket,
szívedbe tölti a szeretetet.
Múlik az élet, az idő sosem áll meg,
Előtted sok régi szép emlékkép pereg.
El teltek az évek, egyre őszeb már a hajad, ne bántsd ne hibáztasd sose magad!
Múlik az idő, tested minden porcikája sajog, a gyermeked neked gagyog.
Huncut ártatlan szeme reád pillant,
derékfájásod rögtön elillan.
A múló perc áldott legyen,
az élet, sok szépet teremt.
Éljünk hát a pillanatnak,
mígnem angyalok takarnak.
„Öregember, nem vénember”
az ideje eljön egyszer,
de a lelke örökre gyermek marad,
csak az idő, ami elszalad!