Lélek

Lelkedbe néztem, és önmagam láttam,
Elveszettnek hitt érzések éledtek bennem,
Sokáig csak egy álomvilágban jártam,
Most Veled szerelem hajnalára ébredtem.
Lelkedben lelkem tükörképe fénylik,
Érzéseink igazát elhinni alig merem,
Gondolataim fénylő szemeid vezérlik,
S beléjük örömtől bódultan feledkezem.
Lelkünk húrjai egy dallamot zengenek,
Eddig hiába szóltak, nem volt visszhangja,
Ám többé nem csengenek az enyészetnek,
Mert dallam szól együtt a dallamra.