Szilánkok

Kandalló tüzében a lángokat nézve,
arcodat látom felsejleni benne.
Annyiszor mondtad el,
szereted a tűz melegét.
Ahogyan izzik a parázs,
s ontja a melegét.
Érezni, ahogy átjár a forróság,
összebújni egy hideg éjszakán.
Szerettem volna átélni veled,
de ezt már sosem élem meg.
Fagyos most a szívem,
nem érez forróságot.
Karod ölelését még mindig visszavágyom.
Beférkőztél a fejembe
úgy, mint soha senki.
Kiűzni hogyan lehetne?
Mondja meg végre valaki!
Esténként az égen a csillagokat nézve,
szemeid keresem a csillagtengerben.
Nem tudom még kitörölni az emlékedet,
ezer meg ezer pillanat múlt el nélküled.
Düh és harag mind mellőzve,
s nem a bántás jut eszembe.
Miért csak a boldog percek járnak táncot a fejemben?
Megmagyarázni nem lehet,
bár tudnám, miért is tetted ezt!
Könnyebb lenne belehalni.
Hogyan kell tovább nélküled élni?
Fáj a boldog, együtt töltött idő,
melyre vágytam s megkaptam.
Fáj, hogy te nem voltál biztos önmagadban.
Ha valós lett volna a szerelmed, szorítod tovább még erősebben kezemet.
Őszinte, igaznak hitt szerelem.
Fáj, hogy csalódtál bennem.
Én az vagyok, ki voltam
S leszek.
Te ki vagy?
Sosem tudom meg.