Fehér ló fia

Verze 1:
Kérlek szépen, ez filozófia,
A fehér ló fia, itt a harmónia.
Én vagyok minden sor alkotója,
A békesség, a nyugalom elhozója.
Nem vagyok hibátlan, mert ember vagyok,
Rajtunk is fog a fegyver, ha kell, harcolok.
Nem vesztegetem versekre az időt,
A szavakkal én formálom a jövőt.
Nem kell kender, Isten mégis ver,
Nap mint nap ébreszt, tudom, mi kell.
Facebookra posztolom, ha szar a kedv,
De dallamra találok, ha csendben ülök bent.
Verze 2:
Igaz vagyok, bár néha megüt egy busz,
De tízből húszra állok, ha kell, lesz plusz.
Attila itt van, van ok, van cél,
Beindítjuk a bulit, az éj nem kímél.
Refrén (x2):
Toljuk lazán az alapot nyugiban,
Csajok táncolnak előttünk bugyiban.
Megisszuk a maradék piát titokban,
Ebben hiba? Nincs, csak élvezd jobban!
Anyukád hív telefonon, te buta liba,
Válaszolj már, hol vagy te, te kis buta bika?
Bridge:
Életünk egy őrült világon alapszik,
Ahol még a vak is megvakul, ha nem lazít.
Felrobban, eltűnik minden, ami szép,
Marad a válság, minden napra elég.
Chorus:
Eldurvul, elkurvul, elpusztul, minden ami jó,
Létünk valósága itt már nem ragyogó.
A benzin ára hol nő, hol meg csökken,
De az életünk mindig ugyanúgy pörög ebben.
Az utca, a lámpa, egy pad, egy kőasztal,
Szíved hegeken, az úton túl raktapasszal.
Refrén (x2):
Bebaszod az ajtót, égig ér a szó,
Fegyver van a kezedben, de bánni nem jó.
Hülye gyerek, hát tegyed le,
Itt senki se normális, minden széthull.
Ha szükséged van rám, indulok máris,
És ez a szendvics? Hm, szalámis!
A buli akkora, hogy ez már banális,
Végig hallgattad, hát mondom, zseniális!