Idő

Az elillanó idő ölében,
Holnapok már messze szállnak,
Ráncok rajzolják a térképen,
A múltat, mit szívünk várna.
Lassan múlik el a fény,
Emlékekből szőtt hajnalban,
De bennünk él a régi remény,
Hogy újraéled minden dalban.
Az elmúlás csendje ölel,
De ott van benne minden léptünk,
S ha el is tűnik minden jel,
Az emlékek bennünk élnek még.
Ahogy a nap lenyugszik halkan,
Úgy tűnik el az élet árnya,
De a szívünkben örökre ott van,
Minden perc, mi elmúlt, s újra várja.
Ez a körforgás mindörökké,
Új kezdet lesz, ha a vég beköszönt,
S bár most az elmúlás szélén állunk,
Bennünk az élet, mi örökké zöld.