Őszi allegória

[intro]
[verse1]
Őszi szélben, hűvös éjek
Ezerszínű erdők égnek,
Szellő búg, levél száll
elköltözik a madár
[verse2]
lassan hull a Lomha Lomb
az elmúláson így búsong
festett képben fák feszülnek,
hideg télre most készülnek
[chorus[
szomorú ősz és szavak
messzire futott a tavasz
odakint csak sötét árnyak
emléke sincs már a nyárnak
[verse3]
párás padon pára pihen
nyugalom a szürke ködben
rikoltoz egy nagy madár
ez az élet elmúlt már
[verse4]
az erdőn most eső szitál
fák között jár a halál
suttog a szél szenvedőn
szétterül a legelőn
[chorus]
szomorú ősz és szavak
messzire futott a tavasz
odakint csak sötét árnyak
emléke sincs már a nyárnak
[outro]