Paroles
Sötét felhők gyűlnek az ég peremén,
Tűzben ég a világ, csak hamu, semmi fény.
Láncok csörögnek, a szél ordít vadul,
Ez a világ most már pokolba indul.
Sötét felhők gyűlnek az ég peremén,
Tűzben ég a világ, csak hamu, semmi fény.
Láncok csörögnek, a szél ordít vadul,
Ez a világ most már pokolba indul.
Elveszett lelkek, az éjben bolyongnak,
Kínban élnek, lelkük már nem nyugszik.
Acél pengéje hasítja az éjt,
Egy utolsó csatában mindenki veszt majd végleg.
Tombolj, tombolj, amíg a véred lobban,
Égő szívek a sötétségbe dobban.
Harcolj, harcolj, míg el nem nyel a mély,
Ez a pokol most a tiéd!
Lángoló szemek, mindenhol káosz,
A világ vége elérkezett, nincs már bocsánat.
Az árnyak karjaik kitárják, hívnak,
Húznak a mélybe, ahol már nincsen irgalom.
Tombolj, tombolj, amíg a véred lobban,
Égő szívek a sötétségbe dobban.
Harcolj, harcolj, míg el nem nyel a mély,
Ez a pokol most a tiéd!
Végtelen éjben, ahol csak a csend beszél,
Itt maradunk örökre, ez már nem a fény.
Tomboljunk együtt, a világ végén,
Ami maradt, csak a sötétség.