Nézz a szemembe

Nézz most a szemembe arra kérlek. Mond el mi az, amit még tehetnék érted.
Mi az, amivel nem bántlak már. Nem kérek, csak ennyit csupán.
Harcoltam, egy jó életért. De most úgy érzem hiába.
Egy porszemnyi vagyok csak benned. Vagy egy szálka gyönyörű szemedben.
Így érzem, mert ezt sugallod, Jó szót ritkán hallok!
Rengeteg a kérdés bennem. Miért nem sikerül jobbá tennem?
refr.:
Még fejemben a dallam. Ami te voltál, s voltam én,
Megpendült a húr, majd elszakadt, életünk hangszerén.
Lelkemben nem változott az érzés, Szeretet van bennem, és a féltés.
Kitartottam, bár hibáztam sokszor. A düh nem jött, nem jött jókor.
A bántó szó, az nem az enyém, A „kegyes” hazugságot sem nyelném.
A szabadságot engedtem, de belem rúgtál kegyetlen.
Most tedd meg amit kérek. Én többé már nem ígérek!
Beleuntam elfáradtam már. Lelkem, békét, nyugalmat kíván!
Ne kínlódjunk tovább, legyen végre béke. Mondom el neked dalban…
Ha nem tudsz velem élni, ahogy szeretném, búcsúzzunk el, halkan.
Refr.:
Még fejemben a dallam. Ami te voltál, s voltam én,
Megpendült a húr, majd elszakadt, életünk hangszerén.
Lelkemben nem változott az érzés, Szeretet van bennem, és a féltés.
Kitartottam, bár hibáztam sokszor. A düh nem jött, nem jött jókor.