Első éjjel idegen házban jártak, de mind ismerték a fal repedését.
Másnap éjjel már ott volt a lépcső, s kitapintották még a kéz hideg helyét.
Hét fok vezetett a csukott ajtóhoz, a kilincs alatt folt ült a régi fán.
Odabentről mindüket úgy hívták, ahogy még senki nem hívta őket soha.
Egy név hangzott el, melyet anyjuk választott, majd eltemetett a szülés előtt.
Felírták, amit láttak, és a lapon ugyanaz a hét lépcső állt előttük.
Harmadnap már nem mentek munkába, a konyhában ülve várták meg az estét.
A szomszéd fúrni kezdett a falba, majd kihúzta, de nem találta a végét.
De minden óra pontosan járt még, s nem tudták, hány órája tart már a reggel.
A hetedik éjjel ott állt az ajtó, ahol még tegnap falnak dőlt a székük.
Senki sem nyúlt hozzá, mégis kopott lett a kilincs, mintha már rég fogták volna.
A rés alatt a konyha fénye égett, pedig már minden lámpát kioltottak.
A kulcslyukon át látták az asztalt, mellette saját, mozdulatlan hátukat.
Odabenn egy sovány kéz lassan felnyúlt, s betakarta belülről a kulcslyukat.
Egy férfi leszedte a pántot, de mögötte nem volt se tégla, se vakolat.
A nyílásban a folyosó állt, és a végén ugyanaz az ember dolgozott.
Másnap reggel rendőrök jöttek, a lakók nevét egy üres lapra felírták.
A lap alján ott állt már minden név, mielőtt bárkitől egyszer megkérdezték.
Egy asszony az ajtaját verte; a fia szólt bentről, hogy nincsen itthon senki.
A zárat nézték, és megértették, melyik oldalon tanultak eddig élni.
Refrén
Ne nyiss ajtót, mert odabenn már hallja valaki, hogyan veszed a levegőt.
Ne mondd ki a neved, a hangod nélkül is tudja, ki áll a küszöbe előtt.
A házban minden megmarad reggel, az asztal, pohár és a falon az óra.
Csak a zár kerül másik oldalra; nem tudod, ki engedett be utoljára.
Első éjjel idegen házban jártak, de mind ismerték a fal repedését. Másnap éjjel már ott volt a lépcső, s kitapintották még a kéz hideg helyét. Hét fok vezetett a csukott ajtóhoz, a kilincs alatt folt ült a régi fán. Odabentről mindüket úgy hívták, ahogy még senki nem hívta őket soha. Egy név hangzott el, melyet anyjuk választott, majd eltemetett a szülés előtt. Felírták, amit láttak, és a lapon ugyanaz a hét lépcső állt előttük. Harmadnap már nem mentek munkába, a konyhában ülve várták meg az estét. A szomszéd fúrni kezdett a falba, majd kihúzta, de nem találta a végét. De minden óra pontosan járt még, s nem tudták, hány órája tart már a reggel. A hetedik éjjel ott állt az ajtó, ahol még tegnap falnak dőlt a székük. Senki sem nyúlt hozzá, mégis kopott lett a kilincs, mintha már rég fogták volna. A rés alatt a konyha fénye égett, pedig már minden lámpát kioltottak. A kulcslyukon át látták az asztalt, mellette saját, mozdulatlan hátukat. Odabenn egy sovány kéz lassan felnyúlt, s betakarta belülről a kulcslyukat. Egy férfi leszedte a pántot, de mögötte nem volt se tégla, se vakolat. A nyílásban a folyosó állt, és a végén ugyanaz az ember dolgozott. Másnap reggel rendőrök jöttek, a lakók nevét egy üres lapra felírták. A lap alján ott állt már minden név, mielőtt bárkitől egyszer megkérdezték. Egy asszony az ajtaját verte; a fia szólt bentről, hogy nincsen itthon senki. A zárat nézték, és megértették, melyik oldalon tanultak eddig élni. Refrén Ne nyiss ajtót, mert odabenn már hallja valaki, hogyan veszed a levegőt. Ne mondd ki a neved, a hangod nélkül is tudja, ki áll a küszöbe előtt. A házban minden megmarad reggel, az asztal, pohár és a falon az óra. Csak a zár kerül másik oldalra; nem tudod, ki engedett be utoljára.Style de musique
Black Metal, Atmospheric Metal, Ethereal, Thrash Metal, Doom Metal, Melancholy, depressive, Fear, Male Voice, 20-30 BPM