Gyebrovszki Ilona: Áfonya az üregi nyúl

Otthonos tág földi katlan,
nyuszó miatt nem lakatlan.
Üregbe vájt szép vacokban,
alszik bolyhos ágyikóban.

Jön, az este felélénkül,
füle hegye felpenderül.
Körbe kémlel hát szaporán,
és fürgén surran jópofán.

Gondolkodik kettőt, hármat.
Nem kaphatna inkább szárnyat?
Cikk cakk vonalban odébbáll,
most a bálban ő konferál.

Nyár este az erdei bál,
rip-rop, finomsággal kínál.
Lóhere és sárgarépa,
lakmározik a nyuszóka.

Táncos lábú szürke nyuszka,
kedvence a friss káposzta.
Kökény bokor alatt nyargal,
mint a villám, úgy elinal.

Szőrös talpú gátat épít,
esővizet így elkerít.
Ágaskodva jól körbelát,
hipp, hopp, bokázó görbeláb.


Bajt neszelve gyors eltűnik,
tágas lakásban tanyázik.
Dobol is hát vígan párat,
megtölti a muszmusz házat.

Vatta pamacs tapsi füles,
erdőn, mezőn nagyon ügyes.
Dáridózik éjfélen túl,
Áfonya az üregi nyúl.