Tél 2

Verse 1:
Néma a szél most, a fák is várnak,
Árnyai gyűlnek a téli világnak.
Csönd ül a házakon, minden oly furcsa,
Füstje a kéménynek földre lapul ma.
Refrén:
Lassul a világ, a fellegek terhesek,
Északi szellők titkokat zengenek.
Megfagy a lélegzet, tiszta a láthatár,
Fehér takaróra vár már a táj.
Verse 2:
Varjak a szántáson körbe-körbe gyűlnek,
Fényei a napnak korán tovatűnnek.
Sápadt az alkonyat, nyirkos a pára,
Zúzmara rakódik minden kicsi ágra.

Refrén:

Lassul a világ, a fellegek terhesek,
Északi szellők titkokat zengenek.
Megfagy a lélegzet, tiszta a láthatár,
Fehér takaróra vár már a táj.