Mondd mi a szerelem

Füstös a szoba, az óra megállt,
A vak sötétben valaki kiált.
Két kézzel fogtam, mégis elrepült,
A tűz helyén csak hideg hamu ült.
Tegnap még égetett, ma már csak fagy,
Árulj el mindent: mondd, hol vagy?
​(Refrén)
Mondd, mi a szerelem? Csak egy illúzió?
Egy eltévedt hajó, mit elnyel a tó?
Méreg a vérben, vagy tiszta fény?
A legnagyobb kincs, vagy az utolsó remény?
Mondd, mi a szerelem, ha belészakad az ég?
Szenvedély, ami örökké ég?
​(2. Versszak)
Láncok a lelken, mégis szabadon,
Lelök a mélybe, de én akarom.
Egyszerre szárnyalás és zuhanás,
Egyetlen csók, ami mindent aláz.
Mindent átírsz, ha a szemembe nézel,
De mondd meg, miért van, hogy semmit sem érzel?
​(Refrén)
Mondd, mi a szerelem? Csak egy illúzió?
Egy eltévedt hajó, mit elnyel a tó?
Méreg a vérben, vagy tiszta fény?
A legnagyobb kincs, vagy az utolsó remény?
Mondd, mi a szerelem, ha belészakad az ég?
Szenvedély, ami örökké ég?
​(Bridge / Kiállás)
(A dob lelassul, egy szál torzítatlan gitár kíséri az éneket, ami halkan indul, majd üvöltésbe csap át)
Nincsenek válaszok, nincsenek szabályok,
Látom a nyomát, mégis rossz úton járok.
Ha éget, hát égjen, ha fáj, hát fájjon!
Csak még egyszer az a perzselő láz megtaláljon!