Édesem

Nem a könnyek őrzik arcodat,
Hanem minden szép pillanat.
A nevetésed itt maradt velem,
Mint egy soha nem múló üzenet.

Amerre nézek, ott vagy valahol,
Egy napsugárban, egy régi dalban.
És ha néha csendesebb a világ,
Mosolyod felragyog bennem halkan

Mert a szeretet nem múlik el,
Csak más utakon jár tovább.
Te a csillagok között ragyogsz,
Én még itt őrzöm a csodát.

És tudom, hogy egyszer újra látlak,
Ott, ahol nincsen búcsú már.
Addig minden szép emlékünk
Fényként kísér az éjszakán.



Annyi álmot valóra váltottunk,
Annyi napot kaptunk ajándékba.
Ha újrakezdhetném az életem,
Megint téged választanálak.

Nem a veszteség szól most rólad,
Hanem minden, amit adtál nekem.
A szívem mélyén örök tavasz lett
Minden perc, amit veled élhettem.


Mert a szeretet nem múlik el,
Csak más utakon jár tovább.
Te a csillagok között ragyogsz,
Én még itt őrzöm a csodát.

És tudom, hogy egyszer újra látlak,
Ott, ahol nincsen búcsú már.
Addig minden szép emlékünk
Fényként kísér az éjszakán.



Ha felnézek az esti égre,
Nem a hiányodat keresem.
Hanem azt a végtelen jóságot,
Amit itt hagytál énnekem.


Mert a szeretet nem múlik el,
Szárnyat bont és útra kel.
És minden nap, amit megélek,
Egy kicsit rólad énekel.

Te vagy bennem minden reményben,
Minden új hajnal sugarán.
És míg dobban a szívem, érzem:
Veled vagyok igazán.