Apa lánya

Versszak 1)
Apró tenyér pihen a nagy tenyeremben,
Mikor először láttalak, megállt az idő a csendben.
Te voltál a napfény, mi beköltözött a házba,
Egy törékeny kincs, kit a sors bízott a világra.
Nézem, ahogy lépsz, ahogy napról napra nyílsz,
S csak az a célom, hogy ne érjen sosem semmi kín.
(Refrén)
Míg élek, szeretni foglak, kislányom, ez az esküm,
Te vagy a csillagom, a legfényesebb örökségem.
Fogom a kezed, ha az út túl meredek és hosszú,
Védelmezem álmaidat, te gyönyörű, kis hősöm.
Ha a világ néha kemény is, tudd, én itt vagyok,
Az apai szeretetben sosem lesznek fagyos napok.
(Versszak 2)
Emlékszel még a fonatokra, a sok esti mesére?
Hogy bújtál hozzám, mikor féltél az éjszaka sötétjébe?
Most már nőttél, a világra bátran tekintesz,
De szívem mélyén mindig a kicsi lányom maradsz te.
Bárhová vigyen az út, bármerre járjon a lábad,
Apád szíve a biztonságos, örök otthonod marad.
(Bridge)
Ha egyszer eljön a nap, hogy saját utad keresed,
És az élet kinyitja előtted a kapukat,
Csak nézz vissza néha, s tudd, én itt állok,
Büszkén figyelem, ahogy valóra válnak a szép álmok.
(Refrén)
Míg élek, szeretni foglak, kislányom, ez az esküm,
Te vagy a csillagom, a legfényesebb örökségem.
Fogom a kezed, ha az út túl meredek és hosszú,
Védelmezem álmaidat, te gyönyörű, kis hősöm.
Ha a világ néha kemény is, tudd, én itt vagyok,
Az apai szeretetben sosem lesznek fagyos napok.
(Outro)
Míg élek… kislányom.
Szeretni foglak.
Örökké… a te apukád.