Tizenhéthetvenyegy a Család

(Intro)
Yeah…
Tizenhéthetvenegy…
Ez nem játék…
Ez család.

(Refrén)
Tizenhéthetvenyegy, feketébe’ az éj,
A város tudja jól, kik uralják a terét.
Csendben mozgunk, nálunk nincs fék,
Ha mozdul a család, az egész utca fél.

Tizenhéthetvenyegy, vér köti a nevet,
Nem felejtjük el soha a régi éveket.
Hideg szemek, sötét tekintet,
Vagy velünk maradsz… vagy elveszel.

(Verze 1)
Fekete kocsi gördül lassan az utcán,
Nem kell szó, a tisztelet ott ül a csuklyán.
Régi szabály, régi törvény,
Aki megszegi, annak vége a történet végén.

Éjszakák hosszúak, whisky az asztalon,
Testvérek körben, csend ül az arcomon.
Nem kellett szerencse, csak hideg fej,
A város felnéz, amikor a tizenhéthetvenyegy megjelen’.

Sok volt az áruló, sok lett a seb,
De a család maradt, amikor mindenki ment.
Pénz és hatalom? Mind megszerezhető,
De a hűség testvér… az nem megvehető.

(Átvezető)
Csendes utcák… villognak a fények…
A nevünket suttogják az éjben…
Tizenhéthetvenegy…

(Refrén)
Tizenhéthetvenegy, feketébe’ az éj,
A város tudja jól, kik uralják a terét.
Csendben mozgunk, nálunk nincs fék,
Ha mozdul a család, az egész utca fél.

Tizenhéthetvenegy, vér köti a nevet,
Nem felejtjük el soha a régi éveket.
Hideg szemek, sötét tekintet,
Vagy velünk maradsz… vagy elveszel.

(Verze 2)
Régi épület tetején nézzük a várost,
Sok ember beszél, de kevés marad harcos.
A nevünk súlyát nem bírja minden váll,
Mert itt minden döntés egy újabb sakkjátszma már.

Fekete öltöny, aranyóra csillan,
Az irigyek néznek, miközben nő a birodalom halkan.
Nem Instagram, nem kamu élet,
Mi tényleg végigjártuk az összes sötét részt.

Rendőr sziréna távolból szól,
De a család együtt áll, amíg a világ forog.
Egy név, egy jel, egy örök kötelék,
Tizenhéthetvenegy… amíg lélegzünk még.

(Outro)
Nem csak pénz…
Nem csak hatalom…
Hanem család.

Tizenhéthetvenegy

Örökre.