AnnaBA

Ohhhh kedvesem ha igazán tudni szeretnéd a szívem csak is érted ég bárcsak el mondanám hogy mit is érzek én amikor láttom a kétt

Emlékszem, mikor nevettél velem,
A világ is forgott körülöttem,
Most csak a beat maradt meg bennem,
Meg az illatod – nem felejtem.
Emlékszem, mikor kezed fogtam,
Most csak a múlt maradt a nyomomban,
És hiába játszom, hogy jól vagyok,
Minden dalban ott vagy, hallgatod. Emlékszem, amikor azt mondta, hogy vége,
Láttam a szemedben a fájdalmat, mélyen,
És láttam, hogy csalódtál bennem,
Mert azt hitted, nem törődöm veled.
Pedig minden este ott voltál fejemben,
Nem mondtam ki, de benn égtem csendben,
A szívem nem bírt több hibát,
De a hangod még most is visszajár.
(Refrén)
Mert emlékszem, mikor nevettél velem,
Most meg csak az űr maradt bennem,
Egy üzenet, amit sosem küldtem el,
De minden sorban ott vagy te, és nem felejtem el.
Azt mondtad, már nem vársz rám,
De én mégis kereslek álmomban talán,
És ha egyszer újra rám nézel majd,
Remélem, látod, hogy bennem még ég a vágy.
(Refrén)
Mert emlékszem, mikor nevettél velem,
Most meg csak az űr maradt bennem,
Egy üzenet, amit sosem küldtem el,
De minden sorban ott vagy drága pedig minden este ot voltál fejmbe minden nap magamat okolom hogy véget ért mert azt hitte hogy nem törődöm veleTengeri betegnek érzem magam édesem
Mintha csapdába estem volna egy álomszerű valóságban
Ez kiforgat magamból és az őrületbe kerget
Olyan vagyok, mint a Hold, mely délben kel fel

Talán, ha egyedül lettem volna
Talán, ha nem ismertelek volna meg
Talán már rég feladtam volna
Elveszve a tengerben

De a szívem még mindig lángol
Égő vággyal
Újra meg foglak találni, mert ez a sorsunk

Azt kívánom, bár szeretnél engem
Soha többé ne engedd el a kezem, pont, mint tegnap
És minden alkalommal, amikor megdobban a szívem
Hangold össze vele a lépéseidet, szóval soha többet nem fogsz tudni elveszni

Érzem, hogy te vagy a végzetem
Érezd, hogy én vagyok a végzeted

Amikor meghallod a szívverésem édesem
Új életet adtál nekem, újjá születtem álltalad
Úgy érzem, egy szívverésnyire vagy
Kezdem elveszteni az eszem, sóvárgok azért, hogy ragyogjak
Ismertem magam, mielőtt készen álltál rám
De te kiválasztottál engem és adtál nekem egy feladatot
A te nevedet kiáltom ebben az univerzumban
(Most már nem kell a világűr)
Mert itt vagy nekem te*, ennyi

Amikor találkoztunk úgy éreztem magam, mint egy drámában, amit az univerzum rendezett
Amikor végtelenül bolyongtam és elvesztem
Te, aki átvezettél a labirintuson
Te vagy a fényem, a megváltásom
Mindjárt eláll az eső, de én nem fogom elengedni a kezed

Azt kívánom, bár szeretnél engem
Soha többé ne engedd el a kezem, pont, mint tegnap
És minden alkalommal, amikor megdobban a szívem
Hangold össze vele a lépéseidet, szóval soha többet nem fogsz tudni elveszni

Érzem, hogy te vagy a végzetem
Érezd, hogy én vagyok a végzeted
Érzem, hogy te vagy a végzetem
Érezd, hogy én vagyok a végzeted

A szívem a szerelmedért lángol
Oh a szívem a szerelmedért lángol

Azt kívánom, bár szeretnél engem