csókolj varanggyá, én verébre hántlak ha örökre nem létezel újra kitalállak pontos jelentést vak – írok, meg ne tudhasd szűzhártyaként szakadó időt taníthatsz
úgyis foglak, eltartasz, magasra és ázom fakanál vagy, keversz rajtam, mégsem parázom teheted, levett bőröm másokra úgyse megy rá havat lélegzem be míg kicsi lángokkal dobálsz
gyertyalángba harapsz, hadd fájjanak szavak elvetélhetsz, hiába űznél, mindig itt maradsz örök sziámi pár, ha halovány is mind a város fejemre szorítod magad talányát, bagolytoll – vánkos
bélyeg helye rajtam, adj fel, levél vagyok szoríts magadra, fűts, mert megfagyok adok innod, enned is, helyemen fekszel nem lehetsz az enyém hát szeress el