Ébren álmodom

Azóta is sokszor Te neked írok
Bennem élsz, mert Rólad oldalakban hozzád szól a dal
A tollba sírom most, mert bent nem sírok
De nem érzem jól magam, csak hozzád szól a dal

Az ágyon ülök némán a zárkán
És az ablakon nézek kifelé
Az álmom üldöz, még hátha vársz rám
Én majd szaladok érted ki feléd
Édes csókodért vágyom most
De ezt szívből mondom rég
Itt bent sokszor félek Én
Kérdem némán olykor azt, hogy
Vajon Én vagyok e még
Az akitől majd csókot kérsz, ezért...

Azóta is sokszor Te neked írok
Bennem élsz, mert Rólad oldalakban hozzád szól a dal
A tollba sírom most, mert bent nem sírok
De nem érzem jól magam, csak hozzád szól a dal

Ha újra foghatnám most két kezed édesem
Ma bújva mondanám, hogy élj velem
Lelkemmel Te érted éhezem
Szerelmedért írnék szépeket
Veled megélnék egy végtelent
Neked eléd kezedért letérdelek
Veled megélnék szép éveket

A szerelem szóra bírt, flow-ra hív
Ma is minden óra kín, jó volna kint
Ne kérdezd, vajon dalt így rólam írsz
Szeretetből folyt a rím, szól a real
Óbudai rózsaszín rózsa szív
Szívem öröm Óda stile sokat ír

Ha egy virág lehetnék bent
A Szerelmem kertjében
Láthatnám Őt és szép szemét, de
Ha egy kis fecske lehetnék fent
Körülötte rap-kednék, mert
Vágyom Ő rá, szépsége ékszer
Számomra nála nincs egy mégszebb
Álmodom Róla minden éjjel
Sétálnék vele kéz a kézben
Meg-meg állnék úgy minden lépten
Bánom már bűnöm, hidd el kérlek
Igyekszem érted minden téren
Csókot adnék, de hiszem érzel
Magadban mélyen, szívem érted
Révben, ezt érzem régen

Azóta is sokszor Te neked írok
Bennem élsz, mert Rólad oldalakban hozzád szól a dal
A tollba sírom most, mert bent nem sírok
De nem érzem jól magam, csak hozzád szól a dal