Paroles
Kicsi székem, kicsi ágyam,
itthagyom most, nem is bánom.
De a szívem kicsit árva,
visszanéz az óvodára.
Színes ceruzák a polcon,
mosoly bujkál minden arcon,
de a szemünk sarka fénylik,
ma mindenki emlékezik.
Kinőttük a mesevárat,
ismeretlen utak várnak.
Viszlát, kedves Aranyalma,
őrizd meg a kacagásunk,
most már iskolába vágyunk.
Három évnyi kacagás int felénk,
ez a nap a legszebb emlék.
Megtanultunk szépen kérni,
együtt játszani és mesélni.
A tudásunk kis puttonya,
teletöltve mára, várja az iskolát.
Kinőttük a mesevárat,
ismeretlen utak várnak.
Viszlát, kedves Aranyalma,
őrizd meg a kacagásunk,
most már iskolába vágyunk.
Nem felejtjük el a jelet,
amit a szekrény rejteget.
A sok dalt és mondókát,
az udvari fogócskát.
Köszönjük a türelmet,
a sok-sok szeretetet.
Viszlát, kedves Aranyalma,
őrizd meg a kacagásunk,
most már iskolába vágyunk.
Mi most megyünk, integetünk,
szívünkben megőrzünk