(1. Verze) Másfél évtized, egy néma félhomály Csak az emlékek kísértek, mint egy régi árny Egymás mellett éltünk, de mégis távol Most a sorsunk rángat ki a megszokásból Minden mondatod egy ismerős dallam Amit eddig csak a mélyben, halkan hallottam! (Pre-Chorus) Nincs már fal, mi közénk állna Nincs már kérdés, mi válaszra várna! (Refrén) TIZENÖT ÉV CSENDJE MOST VÉGET ÉR! A közös múltunk a jelenbe ér Ezer apró szál, mi összefon most minket Egy lángra gyújtja megfáradt lelkünket! Vonzásod ereje mindent szétfeszít A tekinteted az, ami megszédít! (2. Verze) Ugyanaz a ritmus, ugyanaz a tűz Azonos világ, mi egy sorsba fűz! Rád nézek, és magamat látom Te vagy a valóság ebben a világban! Nincs többé távolság, nincs többé gát Végre megtaláltuk egymás igazát! (Bridge) Nem volt hiába a várakozás... Nem volt véletlen a találkozás... MOST VÉGRE ITT VAGY! MOST VÉGRE ÉLEK! (Breakdown) TIZENÖT ÉV! EGYETLEN PERC! MINDENT ÉRTÜNK! MINDENT MOST! (Refrén) TIZENÖT ÉV CSENDJE MOST VÉGET ÉR! A közös múltunk a jelenbe ér Ezer apró szál, mi összefon most minket Egy lángra gyújtja megfáradt lelkünket! (Outro) Csak mi ketten... Végre... Együtt.