Ollok

Kék a munkásruha, de az ajkam vörös,
A műhelyben a hangulat nem kicsit feszült!
A fiúk csak nézik, ahogy fogom a vasat,
Már a puszta látványtól a szikra kicsaphat!
Nem kell ide férfi, csak útban lennének,
Ezek az ollók ma újjászületnek!
Behúzom a kart, felsivít a gép,
Olyan élt kap a fém, ami borzasztó szép!
(Refrén)
Húzzad a tárcsát, tekerd a gombot,
A Moncsi mossa le rólad a gondot!
Női kéz tartja a műszer-acélt,
Soha nem tévesztem el az irányt, se a célt!
Csisz-csisz,
Ez az olló vágja a vasat!
(2. Verze)
Bakancsban állok a köszörű mellett,
Kérem a következőt, ennyi épp elég lett!
Látom a profilján, hogy görbe az ága,
De kiegyenesíti a Moncsi tudása!
Precíz a mozdulat, mint a hímzés a vásznon,
Csak itt repül a fémpor a munkás-kabáton!
Ha végzek vele, és összezárom a szárat,
A csattanás hangja falat repeszt és várat!
(Bridge - A zene belassul, fémes kalapálás hallatszik ritmusra)
Mérjük a szöget... (Tökéletes!)
Nézzük a fényét... (Tükörsima!)
Húzzuk a pasztát... (Ragyogjon!)
Mehet a dobozba! (Következőt!)
(Refrén)
Húzzad a tárcsát, tekerd a gombot,
A Moncsi mossa le rólad a gondot!
Női kéz tartja a műszer-acélt,
Soha nem tévesztem el az irányt, se a célt!
Csisz-csisz,
Vágja a fémet, mint a vajon a ránc!
(Outro)
Na, csattog az él, ragyog a szár,
A szaki csajnak nincs párja már!
Kikapcsolom a gépet, fújom a port,
Ezt az ollót vidd, és nyissál egy bort!
(Éles, fémes CSATT, majd a gép lassuló búgása: vúúú-úú-ú...)